Patkányirtás görénnyel

Patkányirtás vadászgörénnyel!

A természetes állatellenségek használata a kártevőirtásban szinte egyidős az emberiséggel. Barlangokban lakó őseink mellett is találtak különböző állatcsontvázakat, az egyiptomi sírok vizsgálatakor pedig már a hieroglifák is tanúskodnak a kisragadozók ilyetén felhasználásáról. Történelmi tény, hogy Augustus császár idején (i.e.63- i.sz.14) a Kanári- szigetek lakói segítséget kértek a császártól a mérhetetlenül elszaporodott üregi nyulak ellen. A császár szelíd görényeket küldött a csapás orvoslására. A témához kapcsolódóan közismertebb a macskák különböző változatainak használata az egerek által okozott ártalmak, kártételek ellen, gyermekmesék és közmondások tucatjain generációk nőttek/nőnek fel napjainkig.

A görények számtalan Európai országban jelen vannak. Szürkületkor aktívak, gyakorta fordulnak elő erdőkben, szántókon, lápokban. A városokban egyre gyakrabban figyelhető meg, mely többek között természetes ellenség hiányának okán történő túlszaporodásból következhet be. Vízpartok és fás környezetben a talajba lévő odúkban él. Elsődleges tápláléka a zsákmány állatok, melyek rágcsálók, békák, madarak, de gyakran a háztáji haszonállatokat létszámát is gyéríti. Tényleges akció rádiusza egy négyzetkilométer. Szőrzete főként barna, pofáján fehéres mintázattal. Aljszőrzete halvány sárga. Rövid lábak és hosszú farok jellemzi. A nőstények 25–30 cm, míg a hímek 30–35 cm méretűek álltalában.

A patkányok ellen számunkra a kisebb testű, főleg nőivarú példányok bírnak kiemelt jelentőséggel, mivel méreteik miatt fizikailag alkalmasak/ alkalmasabbak a patkányok járataiban való közlekedésre.

A módszer lényegében az állat természetes vadászösztönének kihasználásán alapul, a kéz szelíd vadászgörény genetikai kódja által hajtva követi a zsákmányt annak járataiba – akár föld alá, akár fák odvába, ajtótokba, szigetelésbe, padlástérbe, stb. -, majd a veszélyt érzékelő patkányok a járatot igyekeznek elhagyni, menekülni. A sarokba szoruló, vagy bármilyen más okból menekülésre képtelen példányokkal a görény kíméletlenül végez, míg a járatot elhagyó példány elfogására több módszer is kínálkozik. Normális esetben ezen menekülő rágcsálók élve elfogása nem cél, így azokat erre a célra nevelt, a görénnyel együtt dolgozni tudó kis testű kutyák – általában terrierek- elfogják, majd megölik. Mivel a patkány minden esetben hazai pályán mozog, a görényes irtást végző csapat pedig az idegen pálya hátrányait kénytelen elszenvedni, a kutyák dolgát az alternatív menekülő utak fizikai korlátozásával, mechanikai elrekesztésével (tömítés – ronggyal, pur habbal-, betaposás, feltöltés, hálózás, stb.) célszerű segíteni.