Szúnyog (Culicidae)

A HAZAI SZÚNYOGFAJOK JELENTŐSÉGE 

Járványterjesztő szerepük

Egyes fertőző betegségeket (pl. maláriát, sárgalázat, Dengue-lázat stb.) terjesztő és a kórokozóval szoros kapcsolatban álló vérszívó ízeltlábúak (vektorok) közül a különböző szúnyogfajok (Anopheles spp., Aedes aegypti) jelentősége több mint 100 év óta ismert. Az elmúlt évtizedekben a japán encephalitis, a közelmúltban pedig a nyugat-nílusi láz terjesztésében az egyéb csípőszúnyogok, elsősorban a Culex fajok vektor szerepe vált közismertté. A vektorok, illetve a kórokozók életképessége és ezáltal a megbetegedés terjedése csak meghatározott környezeti tényezők (pl. megfelelő hőmérséklet és páratartalom, alkalmas tenyészőhely stb.) mellett lehetséges. Ezért a hazai Anopheles és Culex fajok betegségterjesztésének aktuális jelentőségét a magyarországi éghajlati tényezők ismeretében értékeljük.

Közegészségügyi jelentőségük

A hazai csípőszúnyogok közül az Aedes/Ochlerotatus és Culex fajok, valamint a mocsári szúnyog [Coquillettidia (Mansonia) richiardii] ártalma elsősorban a víz mellett levő üdülőterületeken jelentkezik. Alkalmilag a házi szúnyog (Culex pipiens molestus) lakóházakban, akár télen is (!) megjelenhet. A szúnyogok nyálmirigye véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmaz. Csípéskor véres pont formájában a szúrcsatorna gyakran megfigyelhető. A nyál hatására a csípés helyén, bőrelváltozás (kiütés, gyulladás) észlelhető. A viszketést követő vakarózás felsebzi a bőrt és ennek hatására másodlagos, esetleg elgennyedő fertőzés keletkezhet.  A testidegen fehérjékkel szemben, általában az ismételt csípések hatására, igen ritkán allergiás reakciók is előfordulhatnak.

Nagy számban történő megjelenésük gátolja a munkavégzést, a pihenést, a szabadban való nyugodt tartózkodást, zárt térben akadályozza a nyugodt alvást. Kiemelt jelentőségű üdülőterületeken előfordulásuk az idegenforgalmat is jelentős mértékben zavarhatja.

A trópusi és szubtrópusi területen élő púpos-, törpe- és lepkeszúnyogok fertőző betegséget (filariázist) terjesztő vektorok. A Magyarországon élő fajok viszont nem minősülnek vektornak, mivel a filariázist előidéző fonalférgek (nematodák) a hazai éghajlati körülmények között nem szaporodásképesek. E szúnyogfajok ártalma abból adódik, hogy agresszíven és fájdalmasan csípnek. A törpeszúnyogok leggyakrabban a szem körül, illetve a ruha szegélye mellett, a nyakon és a csuklón, esetleg a lábszáron támadják meg az embert. Csípésük helye megduzzad, napokig hevesen, szinte elviselhetetlenül viszket, megvörösödik, felhólyagzik. A vakarózás következtében hegek képződhetnek. A púposszúnyogok közül legveszélyesebb a kolumbácsi légy, amelynek tömeges elszaporodása a megtámadott állat (juh, szarvasmarha, ló, sertés) elhullását is előidézheti, de csípésüknek az ember is áldozatául eshet. 

A HAZAI SZÚNYOGFAJOK BIOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGAI

A hazánkban élő csípőszúnyogok (Culicidae) közül a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű maláriaszúnyogok mellett, az ember nyugalmát zavaró gyötrő-, házi- és mocsári szúnyog fordul elő legnagyobb számban, de egyes helyeken a törpe-, lepke- és púposszúnyogok (akár hihetetlen mennyiségben) is megjelenhetnek. Közös jellemzőjük, hogy fonalas csápú, kétszárnyú, teljes átalakulással fejlődő rovarok, melyeknek csak nőstényei szívnak vért. A peterakás a nőstények megtermékenyítése után 1-4 nappal kezdődik. A petékből kikelő szúnyoglárvák fejlődéséhez a víz nélkülözhetetlen. Ennek ellenére a szúnyoglárvák nem elsődleges vízi élőlények, hanem csak másodlagosan a vízhez alkalmazkodott szervezetek. Erre utal az is, hogy állandóan a víz felszínén vagy csak kis vízmélységben tartózkodva, légcsövüket a víz felszínén tartva, az oxigént – a mocsári szúnyog kivételével – nem a vízből, hanem a légköri levegőből nyerik. A víz oxigéntartalma a lárvákra alig van hatással. Mivel a folyamatos hullámzás a lárvák légzését lehetetlenné teszi, ezért mindig sekély, védett vízterekben fejlődnek, nyílt vízben sohasem. A lárvák fejlődési idejére a víz fizikai jellemzői közül a hőmérsékletnek van döntő szerepe, amely 16-20°C között kb. egy hónap, 25°C-on két hét. A hőmérsékleti határok az egyes fajokra jellemzőek. Alacsony hőmérsékleten a fejlődés lelassul, vagy leáll, magasabb hőmérsékleten viszont a lárvák halandósága növekszik. A víz befagyását még a lárvaállapotban telelő fajok sem tűrik. A tenyészőhely idő előtti kiszáradása a legtöbb lárva számára ugyancsak végzetes. Táplálékuk a vízben élő egysejtű szervezetekből és szerves törmelékből áll. A bábállapot 3-4 napig tart. A víznél könnyebb báb a felszínen tartózkodik és onnan lélegzik. Amennyiben a vízre árnyék vetődik vagy megrezdül, a báb gyors mozgással lebukik. A hím szúnyog szájszerve a bőr átszúrására alkalmatlan, ezért csak növényi nedvekkel táplálkozik. Vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak. A frissen kikelt imágók még nem táplálkoznak, mert kellően meg nem szilárdult szájszerveikkel a bőrt nem képesek átszúrni.

Legmohóbban a 3-4 napos nőstény támad. Megszokott gazdáját, annak szagát és hőmérsékletét érzékelve, optikai és kémiai érzékszervei segítségével találja meg. Az éhes nőstény a szúrásra legalkalmasabb felület kiválasztása céljából az ember vagy az állat bőrét gondosan végigtapogatja, majd a bőrfelszín alatt húzódó eret megkeresve szívókáját az arra alkalmas helyen szúrja be. Átlagos élettartamuk alig több egy hétnél. Halandóságuk a természetben rendkívül nagy, naponta közel 40% is lehet. Az alacsony hőmérséklet és a

nem túl magas páratartalom élettartamukat meghosszabbítja. A maláriaszúnyog testtartása egyenes, a falon ülve potroha a fal síkjával hegyesszöget alkot, a mennyezetről függőlegesen lóg le. A gyötrő-, a házi- és a mocsári szúnyog tora és potroha viszont megtörik, ezért a falon potroha a fal síkjával párhuzamos, a mennyezeten pedig ferdén ül.

A VÉDEKEZÉS MÓDSZEREI

A védekezés részben az irtásra (a már kikelt egyedek, az imágók elpusztítására, számuk jelentős mérvű csökkentésére, ún. gyérítésére), részben a megelőzésre (az ártalom kivédésére, a szúnyogcsípés elhárítására, illetve a szúnyoglárvák elpusztítására) irányul.

Imágóirtás

A védekezés célja: szabadban számuk kellemetlenséget alig okozó szintre csökkentése, zárt térben a szúnyogmentesség biztosítása. Itt, a nagy területen történő szakemberek által szervezetten végzett szúnyoggyérítést értjük.

Egyénileg alkalmazható eljárások

A szúnyogok elleni hatékony védekezés az egyénileg alkalmazható módszereket nem nélkülözheti. Erre a célra a légtérkezelő aeroszol palack, a párologtatók és a füstképző spirál alkalmas.

Légtérkezelő aeroszol palack alkalmazása

Zárt vagy félig zárt térben (pl. helyiségben, sátorban stb.) használható. Az ajtót és az ablakot csukjuk be. Az alkalmazott légtérkezelő aeroszol palack használati utasításának megfelelően juttassuk ki a ködpermetet a légtérbe. Egy 30 légm³-es helyiségben 5-10 mp ködképzés elegendő. Az automata (kizárólag az azonos nevű palackkal üzemeltethető!) aeroszoladagoló zárt terek folyamatos szúnyogmentesen tartására alkalmas.

Párologtatás

Zárt térben és szabadban a szúnyogok elpusztítására és riasztására alkalmas módszer. Előnye, hogy a helyiségben való állandó tartózkodás mellett annak szúnyogmentessége folyamatosan biztosítható. A készülékbe helyezett lapból a magas hőmérséklet hatására a hatóanyag elpárolog. Több órán keresztül hatékony. 8-10 órás folyamatos üzemeltetés után feltétlenül új lapot használjunk. A (szakaszosan üzemeltethető) speciális készülékbe helyezett folyadék/korong napi kb. 10-12 órás működés esetén, a folyadék mennyiségétől függően a használati utasításban megadott időn (30-45-60 napon) keresztül fejti ki hatását. A készítmények (lap/folyadék/korong) kizárólag az azonos márkanévvel ellátott készülékben biztosítanak megfelelő hatékonyságot! A „kombinált” megjelölésű készülékek lap és folyadék üzemelésére egyaránt alkalmasak.

Füstképzés

Szabadban szúnyogirtás/riasztás céljára alkalmas, amelyet a parázsló spirál fehér füstje 6-8 órán keresztül biztosít. Ha szükséges, egyszerre több spirált is égethetünk.

Az ártalom megelőzése

Elsősorban a szúnyogtenyészés meggátlására kell törekedni. Erre alkalmas a szúnyogtenyészésre szolgáló vízgyülemek megszüntetése, illetve kezelése, amely a szúnyoglárvák fejlődését lehetetlenné teszi. Egyéni védekezésre a hálózás és a riasztószerek alkalmasak. Szervezett védekezésben leggyakrabban a tenyészőhelyek kezelése történik.

Egyénileg alkalmazható eljárások

Az egyéni védekezés az ártalom megelőzése szempontjából kiemelt jelentőségű. Az imágók bejutásának megakadályozására, zárt terek védelmére a háló, szabadban pedig a szúnyogcsípések megelőzésére a szúnyogriasztó szer (repellens) alkalmas. B-vitamin szedése, illetve bármely, ultrahanggal működő szúnyogriasztó készülék hatástalan!

Hálózás

A nyílászárókhoz (ajtó- vagy az ablaktokokhoz) illeszkedő háló felszerelésével az imágók berepülése megelőzhető, a zárt tér szúnyogmentesen tartható. Trópusi országokban gyakran csak az ágy fölé helyezett (és rovarirtó szerrel, permetrinnel impregnált) háló teszi lehetővé a veszélymentes alvást.

Rovarriasztó szerek használata

A személykezelésre szolgáló készítmények a használati utasításukban megadott módon, elsődlegesen a szúnyogcsípés veszélyének kitett bőrfelületekre juttathatók ki, de az aeroszol palackkal a műanyagot nem tartalmazó ruházat is kezelhető. Hatástartósságukat általában a készítményben levő hatóanyag (leggyakrabban a dietil-toluamid) mennyisége határozza meg. Az utóbbi időben közkedvelt szúnyogriasztó gyertya/fáklya/mécses/lámpaolaj – a használati utasításban leírt feltételek betartásával – kizárólag szabadban alkalmazható.

Tenyészőhelyek megszüntetése – kezelése

Különösen lakóházak környékén, a tenyészésre szolgáló vízgyülemek (pl. tócsák, pangó vizek, alkalmi víztározók stb.) felderítésével, majd megszüntetésével az ártalom véglegesen felszámolható.

Forrás: A „Johan Béla” Országos Epidemiológiai Központ Módszertani levele a szúnyogok elleni védekezésről. Epinfo 2005; 2. különszám.