Kevesen tudják, hogy a vadászgörény háziasítása körülbelül 2500 évvel ezelőttre tehető. Az idők során többen feljegyezték, hogy az üregi nyulak vadászata során a vadászgörényeket használták igazi társként. A vadászati célra a legmegfelelőbb vadászgörények a zömök testalkatú (álltalában hímek) 1 kg körüli példányok voltak a legalkalmasabbak. Időszámításunk kezdetén a macskák még nem voltak ismertek az udvarokban és ezért a vadászatra használt görényekkel irtatták a már akkor is zavaró rágcsálókat.

Rágcsálóirtás 5

A mérgekkel szemben megfogalmazott aggályok mellett az élelmiszer biztonságával foglalkozó
jogszabályok változásai miatt nyitott élelmiszerek közelében a mérgek használatát –még zárt,
szóródás mentes kihelyezés esetén is –tiltják. Ez a tiltás önmagában is több ponton paradoxont
jelent, hiszen semmivel sem jelent nagyobb élelmiszerbiztonsági kockázatot egy szakszerűen
kihelyezett irtószer csalétek állomás, mint az élelmiszert megmászó, szennyező rágcsáló. Érdekes a
megfogalmazásban a „közelében” kitétel, aminek értelmezésére semmilyen hivatalos állásfoglalás
nincs. Amennyiben pl az épület falán belül közvetlenül az ajtó mögött van élelmiszer elhelyezve
(sütőüzem lisztraktára), az ajtón kívül pedig rágcsálóirtó szerelvény, akkor adott esetben a 10cm
távolság sem számít közelinek, ugyanezen helyiségen belül viszont méterekre az alapanyagtól is
aggályosnak minősítik a kihelyezést.
Hatósági ajánlások alapján ilyen helyzetben a csapdák különféle típusainak használata javasolt,
vessünk egy pillantást ezekre.
A csapdákat működési mechanizmusuk szerint két alaptípusba sorolhatjuk:
 Élve fogó
 Nem élve fogó
Mindkét típus rendszeres ellenőrzést igényel, főleg a korábban említett bűzzel járó foszlási
folyamatok elkerülése érdekében, hiszen hiába fogjuk meg a rágcsálót élve, ha aztán az gondoskodás
hiányában a csapdában éhen vagy szomjan pusztul, a végeredmény szempontjából semmivel nem
vagyunk jobb helyzetben.
Az élve fogó csapdák viszonylag nagy választéka kapható a kereskedelmi forgalomban az egészen
egyszerű (pl varsás) kiviteltől kezdve a bonyolultabb, egy irányba nyíló csapóajtós kivitelekig (folyton
fogó) bezárólag. A nem élve fogó csapdák között a ragadós lapok, hagyományos tilós csapdák,
testszorító hurkok vannak. Ezek mindegyikének felhasználása, felhasználhatósága egyedi mérlegelés
függvénye. Poros, nedves helyen a ragadólapos csapdák nem, vagy igen rövid ideig használhatóak, a
ragadólap szennyeződésével a kártevő biztonságos rögzítésének esélye csökken, így az vagy bele sem
ragad, vagy képes magát szabaddá tenni. A tilós csapdák szintén folyamatos ellenőrzést igényelnek,
hiszen az elpusztult állat fent említett foszlási folyamatai ugyancsak megindulnak. Laikusok számára
undort keltő lehet az ilyen csapdák ürítése és ismételt üzembe helyezése. Háztartási mennyiségeket
tekintve az ilyen sikeres fogások után a csapdák egyszerűen kidobásra kerülnek, azonban üzemi/ ipari
méretekben a csapdák árát figyelembe véve erre általában nincs mód.

Több éves próbálkozás a kártevőirtó piacon valamiféle jelzőberendezés használata a csapdák
állapotát illetően. Szerencsére működő rendszerek állnak rendelkezésre, melyek minden igényt
kielégítően azonnali jelzést küldenek a csapda elsülését követően, így lehetővé válik a gyors
beavatkozás, a tetem eltávolítása, illetve a csapda ismételt üzembe helyezése. A rendszer web alapon
üzemel, WiFi hálózaton kommunikál a központi egységgel, aki részben az értesítés küldésért felel,
egyben azonnal riportálja a csapda állapotát, a megtett intézkedést, lehetőséget teremtve a
kártevőirtás gyakorlatában megkövetelt IPC rendszerek, és a hozzájuk kötődő adminisztrációs
feladatok hatékonyabb átláthatóságát, a kártevőirtó szakember/vállalat ügyfél számára könnyebb
ellenőrizhetőségét, az auditokon való megfelelést.