Rágcsálóirtás 4

Megfigyelt tény, hogy a rágcsálók szívesen fogyasztják, illetve szívesen rágják azokat a kiszereléseket,
melyek valamilyen négyzetes testet mutatnak, praktikusan „éllel” rendelkeznek. Nincs szó arról, hogy
a csávázott vetőmagot, a tasakos pépet, vagy akár a hengeres alakra formált irtószereket
visszautasítaná, de a korábban leírtak alapján érdekes megfigyelés lehet az irtószerek elfogadási
hajlandóságára vonatkozó megfigyelések között. Az alternatív táplálékforrások megléte esetén az
igazi nehézség, hogyan kínáljunk vonzóbb ételt a rágcsálónak, mint amihez egyébként is –akár

korlátlanul- hozzájut. Gondoljunk csak egy cukrászüzem alapanyagraktárára. A különféle ízesített
cukrok, kakaó, kókusz, mogyoró és egyéb olyan anyagok, amelyeknél valljuk be, nem kis feladat
„jobbat, finomabbat” kínálni. Ezekben az esetekben kifejezetten komoly hangsúlyt kap az elfogadás
mértéke, hiszen –mint a korábbiakból kiderült- a méregnek szájon át kell bejutnia ahhoz, hogy a
mérgeződési folyamat elindulhasson, ráadásul megfelelő mennyiségben, hogy a mérgeződés elérje a
kívánt eredményt, a rágcsáló halálához vezessen. A választás szempontjából kiemelt jelentőséggel bír
továbbá a felhasználási környezet páratartalma. Nem egy helyen látni korábban kihelyezett, a pára-
vagy nedvességtartalom miatt kicsírázott csávázott vetőmagot, penészes, vagy a nedvesség miatt
szétrohadt irtószert. Ennek elkerülése céljából érdemes parafinos kiszerelést választani, a parafin
víztaszító tulajdonsága miatt a mérgezett csalétket megóvja, így az lényegesen hosszabb ideig tudja
betölteni funkcióját úgy, hogy a rágcsálókat a termék elfogadásának szempontjából nem befolyásolja.
A parafinos kiszerelésű készítmények elsősorban a csatornák kezelésére lettek kialakítva –tekintettel
az ott lévő folyamatosan magas páratartalomra-, azonban egy másik fontos követelmény –a szóródás
mentesség- miatt egyre nagyobb teret hódítanak a hétköznapi felhasználásban is. A rendelkezésre
álló műanyag csalétek állomások ezeket a parafinos kockákat, blokkokat olyan módon megfelelően
rögzítik, hogy azokból a rágcsálók a csalétket nem képesek elhurcolni, így az azonnali fogyasztás
megvalósul.

A mérgezett csalétkek alkalmazásának van azonban egy olyan aspektusa, amit a használat előtt –akár
háztartási, akár üzemi körülmények között- érdemes mérlegelni. Mindenki által ismert tény, hogy az
állatok betegség, vagy bármilyen egészségügyi zavar esetén búvóhelyükre visszavonulnak, és ott
próbálják meg átvészelni ezt a sebezhető időszakot. Nincs ez másként a véralvadás zavara esetén, az
állat fokozatosan legyengül, előbb nem szívesen hagyja el vackát, később nem képes erre.
Szerencsésebb esetben az elhullást követően mumifikálódik, teste kiszárad, az ilyen állat
maradványait a lebontást végző egyéb szervezetek „további adminisztráció” nélkül elvégzik.
Ellenkező esetben azonban akár egyetlen egér foszló dögszaga is olyan átható és elviselhetetlen bűzt
áraszt, hogy a helyiségben is bajos megmaradni mellette, nem beszélve a testet esetlegesen beköpő
legyek kikelő következő generációjának számáról, ami további ártalom, a magában hurcolt fertőzés
veszélyének kockázatával. Gondoljunk bele, ha egy ilyen egér tetem lakásunk gipszkarton fala mögött
van…