Rágcsálóirtás 3

A kihelyezhető rágcsálóirtó szerek vonatkozásában a kereskedelmi forgalomban lévő szerek zavarba
ejtő kínálatával találkozunk. Számtalan gyártó, számtalan termékét vásárolhatjuk meg, a
legkülönfélébb kialakításokban, azonban egy pillantást vetve a termékek címkéire, felületes

vizsgálódás után is feltűnik, hogy valójában a termékekben lévő hatóanyagokban nincsenek
különbségek, mennyiségüket pedig jogszabály írja elő. Az engedélyezett hatóanyagok mindegyikének
hatásmechanizmusa a szájon át történő bejutás utáni véralvadás gátlás, aminek következtében a
fogyasztástól számított mintegy 7 nap után a kártevő belső vérzésben, vérzékenységben pusztul el. A
mindennapi rágcsálóirtás során számos panaszt hallunk ennek az időnek a hosszár vonatkozólag,
azonban próbáljunk erre a „kellemetlenségre” egy picit olyan szemmel nézni, hogy amennyiben nem
kívánt mérgeződés történik, az orvosnak –akár humán, akár állatgyógyászat- bőségesen elegendő idő
áll rendelkezésre a mérgezés visszafordítására, ami adott esetben tragédiától, vagy akár „csak”
gazdasági kártól óvhatja meg a felhasználót.
Ezen a ponton közbevetve érdemes szót ejteni a rágcsálóirtó szerekbe épített védelmi vonalakról. A
kereskedelmi forgalomban kapható szerformák bármelyikét kézbe véve azonnal megállapítható, hogy
veszélyt jelző színnel –általában piros, vagy kék- vannak ellátva. Fontos követelmény, hogy
élelmiszerre ne hasonlítsanak, bár ennek a követelménynek nem minden szerforma tud megfelelni. A
csávázott vetőmag készítmények esetében óhatatlanul adódik a ZiZi cukorkával való összehasonlítás
lehetősége, ami miatt ennek a szerformának a használata humán környezetben, főleg gyerekek
jelenlétében nem javasolt. A minőségi rágcsálóirtó szerek következő védelmi zónájaként a gyártás
során egy úgynevezett szuper keserű anyagot, a bitrexet kevernek a készítményhez, mely a szájba
véve öklendezést vált ki, így a lenyelése gyakorlatilag lehetetlen. A készítmények
hatóanyagtartalmából adódóan azok elfogyasztása még viszonylag kistestű haszon- vagy hobbiállatok
számára sem jelent komoly veszélyt. Ez a hatóanyag mennyiség bőségesen elegendő a grammokban
mérhető egér, vagy akár az –extrém esetben- egy kilogramm tömegű patkány elpusztítására,
azonban nagyobb testű állatokban, vagy ne adj isten gyermekekben komolyabb egészségkárosításra
nem alkalmas. Természetesen az ördög nem alszik, a rágcsáló irtó szer nem játék, a felhasználás
során a személy és vagyonbiztonság szempontjai első és mindennél fontosabb szempontként
kerüljenek mérlegelésre.

A professzionális kártevő irtásban, kis számban ugyan, de léteznek olyan irtószerek, melyek ellen nem
rendelkezünk ellenanyagokkal. Biztonsági szempontból szerencsénkre, irtási szempontból
szerencsétlenségünkre a véralvadás gátlók nem ilyenek. A K1 vitamin, mint ellenszer a nem kívánatos
mérgeződések szempontjából szerencse, viszont mivel a természetben is nagy mennyiségben
előfordul, bizonyos esetben a rágcsálók a méreg fogyasztása után az ellenanyaghoz is
hozzájuthatnak, semlegesítve, vagy legalábbis jelentősen késleltetve ezzel a mérgeződés
folyamatának a lejátszódását, kérdésessé téve a végeredményt.
Fentiekre való tekintettel, joggal adódik a kérdés: Melyik készítményt válasszuk?
Azokon a helyeken, ahol az alternatív táplálékforrások nem biztosítottak (pl. irodaházak) szinte
bármelyiket. Ilyen esetben a megfontolás alapja inkább a kihelyezendő mennyiség, ezzel
összefüggésben a bekerülési költség, az alkalmazni kívánt formuláció egyéb tulajdonságai (koszol,
szóródik, kellemetlen szagú) a mérlegelés alapvető szempontja, ahol azonban a rágcsálók egyéb
táplálékot is találnak érdemes kis mennyiséggel, többféle szerrel „kínálni” őket, és az elfogadás
mértékének ismeretében dönteni az alkalmazandó készítményről.