Patkányirtás vadászgörénnyel 1.

A természetes állatellenségek használata a kártevőirtásban szinte egyidős az emberiséggel. Barlangokban lakó őseink mellett is találtak különböző állatcsontvázakat, az egyiptomi sírok vizsgálatakor pedig már a hieroglifák is tanúskodnak a kisragadozók ilyetén felhasználásáról. Történelmi tény, hogy Augustus császár idején (i.e.63- i.sz.14) a Kanári- szigetek lakói segítséget kértek a császártól a mérhetetlenül elszaporodott üregi nyulak ellen. A császár szelíd görényeket küldött a csapás orvoslására. A témához kapcsolódóan közismertebb a macskák különböző változatainak használata az egerek által okozott ártalmak, kártételek ellen, gyermekmesék és közmondások tucatjain generációk nőttek/nőnek fel napjainkig.

A közönséges görény (Mustela putorius), vagy európai (erdei) görény, az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a menyétformák (Mustelinae) alcsaládjába tartozó faj. Ügyes, kérlelhetetlen ragadozó. A görények alfélmelletti mirigyeikből bűzös és kiállhatatlan szagú folyadékot választhatnak ki, mely tulajdonságuk híressé –vagy inkább hírhedté- tette őket, egyes emberekben undort keltve a faj iránt, azonban ezen képességükkel ritkán élnek.

A görények előfordulnak Európa legtöbb országában. Szürkületi állatok, rendszerint erdőkben, szántókon, lápokon találhatók. Térnyerése a városokban egyre inkább megfigyelhető, az éjszakai órákban gyakran találkozhatunk vele. Folyópartok oldalába, vagy fák gyökere alá ásott odúkban él. Főleg ragadozó, leginkább békákat és pockokat zsákmányol, de elkapja a patkányokat, és egyéb kisebb zsákmányállatokat is. Vadászterülete körülbelül egy négyzetkilométert tesz ki. Bundája sötétbarna, pofája fehér, bandita maszkkal a szeme körül. Aljszőrzete halvány sárga. Farka hosszú, lábai rövidek. A nőstény kb. 25–30 cm, míg a hím valamivel nagyobb 30–35 cm között van.
A patkányok ellen számunkra a kisebb testű, főleg nőivarú példányok bírnak kiemelt jelentőséggel, mivel méreteik miatt fizikailag alkalmasak/ alkalmasabbak a patkányok járataiban való közlekedésre.

A módszer lényegében az állat természetes vadászösztönének kihasználásán alapul, a kéz szelíd vadászgörény genetikai kódja által hajtva követi a zsákmányt annak járataiba – akár föld alá, akár fák odvába, ajtótokba, szigetelésbe, padlástérbe, stb. -, majd a veszélyt érzékelő patkányok a járatot igyekeznek elhagyni, menekülni. A sarokba szoruló, vagy bármilyen más okból menekülésre képtelen példányokkal a görény kíméletlenül végez, míg a járatot elhagyó példány elfogására több módszer is kínálkozik. Normális esetben ezen menekülő rágcsálók élve elfogása nem cél, így azokat erre a célra nevelt, a görénnyel együtt dolgozni tudó kis testű kutyák – általában terrierek- elfogják, majd megölik. Mivel a patkány minden esetben hazai pályán mozog, a görényes irtást végző csapat pedig az idegen pálya hátrányait kénytelen elszenvedni, a kutyák dolgát az alternatív menekülő utak fizikai korlátozásával, mechanikai elrekesztésével (tömítés – ronggyal, pur habbal-, betaposás, feltöltés, hálózás, stb.) célszerű segíteni.